Nem vagyok nagy kiállításokra járó ember, inkább színházba és operába megyek szívesen, de néhány múzeum időszaki kiállítására kifejezetten kiváncsi szoktam lenni. Főleg, ha kortárs művész festményeiről van szó, azokat közelebb érzem magamhoz. Izgalmas látni, hogyan fest egy olyan ember, aki ugyanabban a században él, amelyikben én, és akár találkozhatnék vele az utcán – vagy kiállításmegnyitón, ha járnék… A múzeumban nem szoktam igénybe venni a tárlatvezetés lehetőségét, mert szeretem a művészetet a magam módján befogadni. A kultúra véleményem szerint pontosan annyira sokszínű, mint mi, emberek. Csak az a fontos, hogy valamilyen szinten ápoljuk!
Ennek egy különleges formáját választotta egy barátom, amikor az esküvőjük dekorációját úgy tervezték meg, mintha egy múzeumba léptünk volna be! A ceremóniamester volt a mi tárlatvezetőnk, aki végig vezetett minket ezen az eseményen. Érkezéskor köszöntött bennünket, elmondta mit hol találunk és, hogy mikor fogjuk tudni átadni az ajándékokat. A szertartást követően levezényelte a csokor- és harisnyakötő dobását, pörgette ügyesen a kiscsoportos fotózást, ami egy óriás méretű képkereten belül zajlott. A vacsora előtt felkonferálta az ifjú házaspárt és a becsédeket, utána pedig egy nagyon jó hangulatú játékra invitálta a násznépet, amiben örömmel vettünk részt. Ennek köszönhetően annyira feloldódott mindenki hangulata, hogy szívesen álltunk fel megtekinteni a nyitó táncot és utána megtöltöttük a táncparkettet, az esküvői tortáig nem is ültünk le. A ceremóniamester pörgette végig a menyasszonytáncot is, és a régi gyertyafény-keringő helyett csillagszórózáshoz terelte ki a násznépet, utána pedig egy táncpárbajt is levezényelt. Sok utalást tett az esemény közben, ami arra utalt, hogy mi most egy vagyont érő műalkotás bemutatóján vagyunk – ami valójában az ifjú házaspár szerelme volt! Személy szerint azért is szimpatizáltam vele, mert női ceremóniamesterről volt szó, és így még biztosabb voltam abban, hogy minden részletre figyel, és kellő empátiával fordul a násznép minden tagja felé – és így is történt! Kiderült, hogy rendezvényszervező a hétköznapokban, így nem csoda, hogy minden helyzetet professzinálisan kezelt, fiatal kora ellenére magabiztos volt, és a pár is maximálisan meg tudott bízni benne. A színes egyénisége segített, hogy rá tudjunk figyelni a megfelelő időpontokban, de ő maga nem akart túl sokat szerepelni, hanem az volt a célja, hogy az ifjú párról szóljon a Nagy Nap! Kiderült, hogy ők az interneten találtak rá, és már az első beszélgetésnél megvolt a szimpátia, mert részletesen kifejtette, hogy mi mindenben fog tudni segíteni nekik, és teljesen átjött a személyisége és humora, ami teljesen meggyőzte őket. Beszéltem azóta velük, és nagyon örülnek, hogy így döntöttek, úgyhogy már én is tudom, hogy ha egyszer lesz esküvőm, akkor tuti, hogy Kata lesz az én női ceremóniamesterem is!