A múzeumi látogatások mindig izgalmasak, akkor pedig különösen üdítőek, amikor egy izgalmas TSMT torna után iktathatjuk be ezt a programot. Megmondom őszintén, lassacskán megkedvelem ezt a tevékenységet (elvégre az nagyon pozitív benne, hogy a gyermekemmel tölthetem az időt), de eleinte eléggé elkapott a gyomorideg a témától, ugyanis aggódtam a kis Zalán fejlődése miatt.
Azért kezdtünk el a Mosolykulcs fejlesztőház TSMT tornáira járni, mert észrevettem, hogy nem igazán olyan ütemben fejlődik a mozgása, mint a többi, hasonló korú gyermeknek. Nagyon megijedtem, hogy valami komolyabb baj lehet a háttérben, de hála Istennek a szakemberek megnyugtattak, hogy ez gyakori helyzet, ráadásul, ha időben kezeljük a problémát, akkor nem is kell semmilyen súlyos következményre számítani. Az ilyenfajta fejlődési problémák kezelésének pontosan az a kulcsa, hogy időben tegyünk azért, hogy a gyermek beérhesse a kortársait. Egy-egy készséget még könnyen fel lehet fejleszteni megfelelő szintre, az igazi baj akkor alakul ki, amikor elmarad a felzárkóztatás, ugyanis ilyenkor megindul a lemaradás, mint a dominó: a hiányzó készségekre épülő egyéb fejlődési szintek nem tudnak kialakulni, így egyre nagyobb és nagyobb szakadék keletkezik a lemaradt és normál fejlődésű gyermekek között.
Remélem, hogy nekünk még időben sikerült eljutni egy ilyen foglalkozásra. Még csak néhány alkalmon voltunk, de az élmények pozitívak. Zalán élvezi a tornát, és én is egyre jobban el tudom engedni magam. A szakemberektől folyamatos visszajelzéseket kapunk (ez számomra rendkívül hasznos). Értelemszerűen ennyi alkalomtól nem kell világmegváltást várni, ám nagyon remélem, hogy hamarosan elérkezünk odáig is, hogy lássunk valami eredményt. Ha ez bekövetkezik, biztosan sokkal nyugodtabb leszek, és akkor talán teljes mértékben tudom majd élvezni a közös TSMT tornát – pont úgy, mint egy izgalmas múzeumlátogatást.