Vannak olyan társas programok az életemben, amelyeknél nem kérdés, hogy lesz velem valaki, ha megjelenek. Színházba például sosem voltam még egyedül, és a konferenciákra, workshopokra is szeretek a párommal, vagy egy barátommal, esetleg munkatársammal menni. Vannak helyek, ahova úgy gondolom sosem tenném be a lábam egyedül, ilyen volt például a tánc is, ahová úgy gondoltam, hogy csak párral érdemes mennem. Nemrég egy múzeumba szerettem volna menni a barátnőmmel, de sajnos közbe jött egy sürgős munkája, így nem tudott velem tartani. Mindketten a XI. kerületben élünk, és egy jó kis beszélgetés volt előtte betervezve az egyik kedvenc kávézónkban a Feneketlen tó körül, Újbudán. Ahogy megnéztem az útvonalat a kávézó felé, megakadt a szemem a táncszalon – tangó tánc Buda feliraton. Ismerem a környéket, de még nem láttam azt, hogy bárhol is lenne a környéken táncoktatás. Úgy gondoltam, hogy elmentem az oldalt és később ránézek.
El is telt egy kis idő ezzel a kereséssel, leültem olvasni, de mivel csak nem tudtam egy helyben maradni, ezért elindultam a múzeumba. Egy aktuális kiállítás volt soron és örülök, hogy el tudtam menni. Szeretem a hirtelen kánikulában a hűvös múzeumokat, ahol a kultúra minden szinten megjelenik, legyen szó az épületekről, a festményekről, szobrokról. Ami többször is szembe jött velem a műalkotásokban az a társasági jókedv és öröm. Sok képen láttam táncos mozdulatsorokat. Milyen érdekes az agy gondoltam. Vajon ez annak köszönhető, hogy láttam a táncszalon feliratot? Ha igen megmozgatott bennem valamit. Dehát táncolni úgyis párban lenne jó, én meg most épp szingli vagyok. És amúgy is alig voltak az életemben olyan pasik, akik szívesen táncolnának. Lehet, hogy ez az egyik legnagyobb probléma. Hogy pasik voltak az életemben és férfiak kellenének. Ahogy a múzeumban sétáltam elkezdtem jobban nézelődni. Eddig sosem gondolkoztam azon, hogy vajon rátalálhatok-e a páromra egy múzeumban. Meglepődve tapasztaltam azt, hogy igen, voltak egyedül is pasik. Akarom mondani férfiak. Akiket láttam, nem sportosan öltöztek, hanem stílusosan. Alkalmazkodtak a nyári meleghez, de mégis lezsernek tűntek. Milyen jó is lenne ilyen férfiak közelében lenni. Kár, hogy valahogy egyikőjük sem volt az esetem… És ekkor beütött a gondolat… Lehet olyan hely, ahol ilyen férfiakkal találkozhatok a múzeumon kívül? Ha van olyan férfi aki egyedülálló és táncol, akkor az egy nagyon jó jel. A TáncSzalon nem egy tipikus tánciskola név. Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, így újra rákerestem és úgy döntöttem, hogy alaposabban utánanézek. Kiderült, hogy teljesen mást gondolnak a tánctanulásról, mint amit én gondoltam. Úgy olvastam, hogy elsősorban a férfi-női kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt, hiszen a tangóban finoman és kecsesen lehet megélni a nőiességet, míg férfiként az eleganciát és határozottságot emelhetjük magasabb szintre. A tangó emeli a figyelmet, a jelenlétet, ráadásul a Szalonban nem minden a tánctanulásról szól, hanem a közösségépítéssel is sokat foglalkoznak, hogy valóban legyen lehetőségünk megismerkedni másokkal. Náluk a tánc és a tangó nem maga a program, hanem egy társasági esemény egyik eszköze. Úgy láttam, hogy több társasági eseményük is van, de ami feltűnt, hogy a nyár elején indul egy teljesen kezdőknek szóló tanfolyam, amelyre ugyanannyi férfit engednek be, mint nőt. Arra gondoltam, hogy akár ott is megismerkedhetek valakivel, de ha nem is jön össze, igazi férfiak közelében lenni akkor is jó dolog. És jobban belegondolva a kecses mozdulatokat a nyári esküvőszezonban is jól fogom tudni használni, ki tudja, a végén lehet, hogy pont a tangó és a táncszalon miatt talál majd rám a szerelem.