Biztos mindenkinek, megvannak azok a fajta osztálykirándulások és tanulmányi kirándulások, amik borzasztóan unalmasak, mert a világ összes múzeumába el kellett látogatni és ezen kívül senkit nem ért senki izgalom. Kicsit szomorú, hogy ezeket unalmasnak mondjuk, hiszen a múzeumokban megannyi érdekes és izgalmas dolog. De ezt már 25 éves fejjel mondom. Szentül hiszem, hogy nagyon sokszor ott csúszik el az érdeklődés, hogy nem tudják, melyik korosztályt milyen múzeumba kell vinni, milyen kiállításra és milyen módon vezetik őket körbe. Nagyon sokszor eszembe jutnak ezek az „unalmas” kirándulások és azt kívánom, bárcsak jobban figyeltem volna akkor, mert a tanáraink tényleg csodálatos helyekre vittek el minket, csak na. Kicsik voltunk mi ahhoz, hogy kellően tudjuk értékelni. Rengeteg helyet és szépirodalmi művet csak most tudok értékelni, amikor a „kötelező” jelleg már nem nyomta súlyos sziklaként a vállamat. Önként járok el kiállításokra, olvasom újra a régi kötelező olvasmányokat és hihetetlenül élvezem. De visszatérve a múzeumokra nagyon nem mindegy, hogy milyen a tárlatvezető. Szerintem nagyon fontos, hogy felmérje, hogy az adott csoport milyen beállítottságú és, hogy miként kell őket körbevezetni. Magamon is észrevettem, ha valaki gépiesen csak végigdarálja az előre betanult szöveget, akkor én is nagyon könnyen elvesztem az érdeklődésem, sőt még mérges is leszek, hogy miért csinálja ezt, lehetne ezt sokkal izgalmasabban előadni, csak elront mindent. Viszont egyszer mikor Prágában jártam, páratlanul jó idegenvezetőt kaptunk. Lenyűgöző volt, milyen tudással rendelkezett és az sem volt utolsó, ahogy ezt tálalta. A kicsiktől a nagyokig mindenki csak itta a szavait. A programok lejárta után is mindig sokat beszélgettünk vele és mindig mindenkinek akadtak kérdései a városnézés alatt. Azóta se találkoztam ilyen csodálatos idegenvezetővel, de Prágát örökre a szívembe zártam, amit neki köszönhetek.